| |
|
|
| |
Tanácsok az útra |
|
Nagyon sok tanácsot lehetne adni, néhány fontosat szeretnék itt megemlíteni.
A legfontosabb az egészség kérdése:
- Szerintem váratlan eseményre nem kell gyógyszert venni, minden nap haladtam át olyan településen, ahol volt gyógyszertár. Ha valóban szükség van rá, ott megvásárolható. Azért sem javaslom a gyógyszereket, mert hitem szerint akkor nagy valószínűséggel megteremtjük magunknak az alkalmat, hogy használni kelljen. Amennyiben valakinek folyamatosan gyógyszert kell szednie, természetesen ő vigye magával a szükséges mennyiséget.
- A vízhólyag is egy fontos kérdés az úton. Szerintem már az elején érdemes eldönteni, hogy szükségünk van-e rájuk. Láttam olyan fiatalembert, aki este örömmel fényképezgette a vízhólyagjait, és büszkén dicsekedett velük társainak. Kár lett volna kihagyni, nem? Ami fontos, a jó túralábbeli, illetve ha az megvan, még itthon célszerű belehajtani 80-100km-t, növekvő adagokban. Így a cipő is idomul a lábunkhoz, illetve a lábunk is a cipőhöz. Útközben már késő nyavalyogni. Amit ott érdemes figyelni, az a zokni. Mégpedig, hogy gyűrődésmentesen vegyük fel reggel, illetve ne kerüljön semmilyen idegen anyag se a zokniba, se a lábbelibe. Hölgyek meséltek még egy ötletet, amit különösen nők esetében hasznosnak tartok. Ha a zokni átnedvesedik, le kell venni, lecserélni szárazra, naponta akár többször is. Ők 3-szor tették naponta. A nőknek finomabb a bőrük, a nedvességtől (izzadságtól) hamar felpuhul, könnyebben alakul ki vízhólyag.
- És ha mégis lesz vízhólyag, akkor tűbe fehér cérnát, átfűzni a vízhólyagon, és a cérnát bennhagyni, hogy mindkét irányba kilógjon. Ez kivezeti a nedvességet, gyorsabban rendbejön. Esetleg tapasszal leragasztani. Semmiképp nem javaslom vízzáró tapasz használatát, mert alatta gyorsan bepállik a bőr és borzalmas lesz. Higgyék el így van, láttam ilyet.
- Az út előtti túrát nem csak a lábbeli betörése miatt javaslom. Ezen túrák alatt folyamatosan szoktathatjuk magunkat az egyre nagyobb terheléshez, ami az úton nagy segítség lehet. Ha ez nem sikerül, akkor sem kell kétségbeesni, megedződik az ember az út alatt. De ebben az esetben fokozattan kell figyelni testünk üzeneteire, szükség esetén hagyni neki pihenőt, áttervezni a napi programot. Elég sűrűn vannak szálláshelyek, nem kell rekordokat dönteni. A testünket a könnyű zsákkal is kímélni tudjuk. Ezért már itthon gondoljuk meg, hogy mit rakunk bele. Élelmiszert nem kell előre vásárolni, kis boltok hétvégén is vannak nyitva, legfeljebb egy kicsit drágább így a vásárlás.
- Betegségünk, korunk ne zavarjon a döntésben, ha amúgy bírjuk a túrázást és kb 30 napig önállóan tudunk gondoskodni magunkról. Legfeljebb kicsit több időt kell szentelni a zarándoklatra. Ha van hit lesz akarat és erő is.Mindamellett találtam az úton olyan emlékhelyeket, ami emlékeztet bennünket, hogy a lét odaát folytatódik.
|
|
| |
Vissza a tetejére |
|
| |
Az utazás:
- Odafelé én Párizsba mentem repülővel, és onnan vonattal S.J.P.P-be. Hallottam, volt aki Pamplona-ba repült, és onnan vonattal, busszal és a végén taxival jutott el az indulási ponthoz. Nekem a saját verzióm jobban tetszett, csak a vonatjegyet is meg kell venni itthon.
- A visszaútra én már nem venném meg a jegyet előre. Úgy sem lehet kiszámítani, hogy az ember mikor végez, és akkor csak idegeskedhet az ember, hogy eléri-e, nem végez-e túl korán. Ott sok légitársaságnak van irodája, ott meg lehet venni a jegyet. Inkább előre nézzük meg itthon, hogy milyen járatokra számíthatunk. Esetleg legyen itthon telefonos segítségünk, akit előtte levő nap értesíthetünk, és ő nézhet nekünk lehetőségeket. Mivel csak átszállással tudunk onnan haza jönni, ezért célszerű benézni egy nagy európai várost (Bécs, Amszterdam, Róma stb., ahonnan napi több járat is jön Budapestre) és oda elrepülni. Legfeljebb egy éjszakát ott kell aludni a repülőtéren. A székek elég kényelmesek, és 4 hét zarándoklét után egyébként sem gond a padlón alvás. (Én is ezt csináltam.)
- Ha mindenképp be akarjuk biztosítani magunkat, akkor vegyünk olyan jegyet, ami becserélhető. De vigyázzunk az időpontokra, mert nem minden járat megy minden nap, illetve például van olyan, hogy egy járat csak június elsején indul.
|
|
| |
Vissza a tetejére |
|
| |
Egyebek:
- Kérdezték tőlem, hogy (házas)párok induljanak-e együtt. A látottak alapján azt kell, hogy mondjam, hogy nagy próbatétele lesz ez a kapcsolatnak. Nem biztos, hogy érdemes kockáztatni. Amit én láttam: a szállásra érve a feleségek nekiálltak mosni, főzni, ők mentek vásárolni, mert ők tudták, mire lesz szükségük a főzéshez. A férjek meg - főleg társaságban bontottak egy üveg bort. Aztán este fürdés után olyat láttam, hogy a nők kenegették a lábukat különböző regeneráló krémekkel. Természetesen a férjnek is szüksége volt erre, de hát ő nem tudta, hogy kell bekrémezni egy lábat. (Miket írok férfi létemre!) De ami az igazi próbatétel az a gyaloglás. Mivel valaki mindig fáradékonyabb, mint a másik ezért ez sok konfliktust okozott. De azért láttam egy idős házaspárt kézenfogva, de hát ők csak az utolsó 50-100km-t tették meg. Úgy azért könnyebb.
- Ne féljünk segítséget kérni a helyiektől, nagyon segítőkészek. Pár szóval végig lehet menni az úton. Ezek a köszönés, holá, bolt tienda, zarándokszállás albergue, jó utat Buen Camino. Ez utóbbi a zarándokköszöntés. Ha például a szállást kerestem, akkor én csak annyit mondtam, hogy albergue, és néztem kérdőn. És mindig segítettek. A szavakra én nem nagyon figyeltem, hisz semmit sem tudok spanyolul. de a mozdulataik, a tekintetük pontosan leírta, hogy merre, hogyan kell mennem.
- Aki menni szeretne, minél előbb induljon, mert a zarándokok száma rohamosan növekszik. Egy bizonyos mennyiség után viszont már nem a zarándoklásról szól az út, mert egyszerűen nem lesz rá alkalmas.
|
|
| |
Vissza a tetejére |
|
| |
|
|
| |
|
|
